Svédország

 
 
 
Évszám: 
 
Beszámoló IFMSA (MOSZ) cseregyakorlatról - Svédország 
 
Kaáli Eszter, VI. évfolyam
 
Ország: Svédország
 
Város: Örebro
 
Roppant hirtelen jött ötlet volt, hogy hatodéven, életemben először, 4 évnyi tisztségviselői munka után végül mégis a kiutazás mellett döntöttem. Svédországot azért választottam, mert ott tervezek dolgozni, és előtte jobbnak láttam kicsit megnézni, milyen is kint a rendszer.
Harmadik helyen jelöltem meg a várost, ahová végül kerültem. A tapasztalatom az, hogy a svédek rendkívül kényelmesek, és a legkevésbé sem rugalmasak. Két periódus közül lehetett választani: az egyik június végétől július 25-ig, a másik pedig július végétől aug. közepéig tartott. Egy-egy város egy-egy periódusban fogadott diákokat. Stockholmban aug. közepéig kellett volna maradnom, amit nem tudtam vállalni egyéb konferencián való megjelenés miatt, viszont mivel bátyám Stockholmban lakik, és már fogadó osztályt is találtam magamnak, csak a NEO rábólintása kellett volna (mert a stockholmi LEO-val is minden meg volt beszélve), hogy kicsit hamarabb érkezzek Stockholmba, és így a konferenciára is el tudok menni a végéről. Ebbe nem egyezett végül bele, (mondom, hogy nagyon merevek), így kerültem Örebroba.
Őszintén szólva nem alakulhatott volna jobban. Örebro egy nagyon szép kis város, az idő is meseszép volt végig, napos, meleg.
4 éve nyitott meg itt az orvosi egyetem, előtte megyei szintű kórházként funkcionált. Tehát a legelső diákok most szeptemberben lettek negyedévesek! Ez a gyakorlat volt a második cseregyakorlat, de a szervezésen, vagy bármi egyében ezt nem lehetett észrevenni.
Belgyógyászati osztályokat jelöltem meg, végül magam választhattam, hogy az osztályon belül melyik munkacsoporthoz csapódok. 2 hetet töltöttem az általános belgyógyászaton és endokrinológián, 2 hetet pedig a hematológián. Érdekes helyzet volt, az „orvosok” ugyanis olyan orvostanhallgatók voltak, akik elvégezték a negyedévüket, és nyári munkára orvosként elhelyezkedhettek. Tehát mindegyikük klinikai tanulmányait tekintve fiatalabb volt nálam. A gyakorlati tudásuk óriási, az elméleti, értelemszerűen kisebb volt. De jó volt velük is így együtt dolgozni. Az idősebb orvosok a napi viziten felügyelték a kisorvosok munkáját, egyébként szakrendeltek. A szakrendelés úgy néz ki, hogy 1 órás időtartamra 1 beteg van berendelve. A váró berendezése, hangulata olyan, mintha egy lakás nappali szobájában lennénk. Ez az 1 óra tényleg erre a betegre van szánva. Papírok nincsenek, az egész megye egészségügyi hálózata össze van kötve. Így szerepelnek itt a háziorvosnál való megjelenések, az összes laboreredmény, képalkotók a felvétellel együtt… Végtelenül egyszerű, mégis itthon képtelenségnek tűnik megvalósítani. Az orvosnak nem kell írnia a gépbe semmit, amit a beteggel kapcsolatban rögzíteni kíván, egy diktafonra kell felmondja, ami a számítógéppel össze van kötve, és ezt egy orvos írnok rögzíti a kórlapba. Recept nincs, a gépben rögzíti, hogy milyen új gyógyszert ír, esetleg meghosszabbítja a szedését. A beteg bemegy a patikába, és a neve alapján megtalálják, hogy mi az, amilyen gyógyszert ki kell adniuk.
Első nap kaptam fényképes belépőkártyát, az osztályokra ugyanis csak ezzel lehet bejutni.
Az orvosokon kívül más nem beszél angolul: se a nővérek, se a betegek. A svéd nyelv tudása elengedhetetlen, ha az ember boldogulni szeretne.
Rendkívül fejlett a rehabilitáció: volt szerencsém megnézni a fizioterápiás osztályt is. A betegek átlagéletkora (figyelem, nem a legidősebb beteg, hanem az átlag!!) 85 év ezen az osztályon. Kissé elesettek, néhány napos kórházi bent fekvés után nehézkes a mobilizáció. Azonban rendkívül fejlett és biztonságos erősítő gépeik vannak, alanyi jogon kapnak bérbe rollátort, amit
maguk előtt tolva tudnak bevásárolni, ha elfáradnak, akkor pedig rá tudnak ülni. A városban is minden idős ember ilyennel közlekedett.
Az orvosok sokat foglalkoztak velem, engedtek vizsgálni, mindenhová vittek magukkal, szóval rendkívül kellemes és hasznos élmény volt. A svéd egészségügyet megnézve kissé elkeserítő volt hazajönni, és látni, hogy itthon mi zajlik.
Nem elhanyagolható az a tény, hogy kint a hallgatóknak nem kötelező nyári gyakorlatuk van, hanem ha szeretnének, dolgozhatnak pénzért kórházban, orvosként, receptírási és minden egyéb joggal (természetesen felügyelet mellett). Itthon hasonló rendszer mellett valószínűleg nem a folyosó falának támasztása lenne, mert a hallgatók nem a nyári munka, és pénzkereseti lehetőségtől való időrablásnak tekintenék a gyakorlatokat.
Alsóbb éves orvosok segédápolóként serénykedtek, viszonylag magas fizetésért.
A munkakörülményekről még annyi, hogy minden nap fél 10-kor „fika” van, vagyis kávé és szendvicsezés/süteményezés. Ilyenkor az összes orvos és nővér a konyhában gyülekezik, megbeszélik a kórházi és nem kórházi dolgokat. Nagyon fontosnak tartják az összetartás miatt is. Minden ingyen fogyasztható mindenkinek, kéthetente pedig óriási gyümölcskosár is érkezik. A kávégépek akkorák, mint itthon egy nagyobb hűtő, és legalább 10 féle kávét lehet választani, külön beállítva az erősségét, stb. Döbbenetes volt, először nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel. 
Ruhát kaptunk, egész pontosan nekem kellett bemennem a ruharaktárba, és magasság, testsúly alapján kiválasztani a megfelelő méretű nadrágot és felsőt. Ezt naponta tudtuk cserélni, mindig volt kint elegendő tiszta.
Délben nem a menzán, hanem a kórház büféjében volt ebédünk, 1 fogás, de elegendő mennyiség, és nagyon finom volt.
A munkanap nekem 8-16 óráig tartott, de ha szerettem volna, bármikor eljöhettem volna hamarabb. Igazából úgy voltak vele, hogy amit látni szeretnék, azt megmutatják, de semmi nem kötelező.
Utolsó nap pedig lehetőségem volt csontvelőt venni! Nem hogy megengedték, hanem a tutorom elvárta, hogy akkor ezt most én végezzem. Remegett kezem-lábam, de sikerült!
A szállás mesés volt, számomra paradicsom! Egyedül voltunk a szobában, amiben saját fürdőszoba volt. A folyosón volt egy közös konyha a hűtőszekrénnyel. Internet „jött a falból”, egyből, mindenféle regisztráció nélkül. Kicsit messze volt a kórháztól (busszal 40 perc, biciklivel 20), ennyi volt a kényelmetlenség, de naponta kétszer teljesen kibírható volt.
Eleinte nagyon sok közösségi programot szerveztek a LEO-k, a végére kicsit lankadt a lelkesedés, de én meg voltam elégedve. Szerveztek kajakozást, volt hússütés, speciális svéd est, bowlingozás, közös meccsnézés (világbajnokság volt). 
Azt tudni kell, hogy Svédország rendkívül drága. Az élelmiszer boltok közül a legolcsóbb a Lidl, ezt követi a Willys, majd a Coop, végül a Hemköp (ez már kifejezetten drága). Bankkártyával az utolsó kicsi fagylaltárusnál is lehet fizetni, így én nem is váltottam pénzt.
Szeretettem ajánlom Svédországot, és elsősorban Örebrot, az egyéb osztályokon lévő hallgatók (összesen 9-en voltunk) is rendkívül meg voltak elégedve.
 
Miskolc, 2014. október 20.