Spanyolország - Valladoid

 
 
 
Évszám: 

 

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ - SPANYOLORSZÁG - VALLADOLID 

 

Az idei nyár augusztusában remek hetet tölthettem a spanyol Valladolidban. A város egy Debrecen nagyságú hely, nem meglepő módon nekem sem szerepelt a választott városok között, hiszen ilyenkor mindenki a tengerparti helyekre pályázik J Ez szerencsére egyáltalán nem jelentett problémát, hiszen egy szuper társaság kerekedett ki, egy bolgár, egy észt, egy portugál, és egy osztrák diák, valamint mi ketten magyar lányok alkottuk a kemény magot.

A spanyol „contact person”-ök remek társaságnak bizonyultak, sajnos az első hét buzgósága később kissé alább hagyott. Az ott töltött első csütörtökön szervezett food and drink party nagy mókának bizonyult, mindenki próbálta lenyűgözni a többieket a nemzeti étkekkel és persze italokkal. Természetesen a lepcsánkánknak nagy rajongótábora lett, de a házi pálinkák megosztotta a tömegeket.

Az első hét lelkesedése után szervezett programok hiányában a kezünkbe vettük az irányítást, és egy ibuszos dolgozót meghazudtoló lelkesedéssel kezdtük bújni a trip advisort és a booking.com-ot. Meg is lett a nagy kutatást eredménye, az egyik hétvégén a közeli Salamancát, egy másikon pedig a kicsi távolabbi Santandert látogattuk meg. Nagy örömünkre Santander egy óceánparti város, így végre megmártózhattunk a hőn áhított habokban. Itt két éjszakát töltöttünk el ez alatt bejártuk a várost, meglátogattunk egy vízi múzeumot, és természetesen napfürdőztünk a homokos partokon. A haza utunkon pedig kihagyhatatlan lett volna Madrid, így a fővárosban is eltöltöttünk két felejthetetlen napot.

Ennyit a kirándulásokról, most szeretnék pár szót ejteni a koszt-kvártéjról. A kollégiumunk a város kellős közepén helyezkedett el, mindenki saját szobát kapott, saját fürdőszobával felszerelve, melyek egymás tőszomszédságában helyezkedtek el. A helyi IFMSA biztosított számunkra reggelit, melyet a kollégiumban kaptunk meg, valamint napi egy voucher-t három euró értékben, melyet a közeli „sandwich guy”-nál tudtunk beváltani. A nevezett úriember az ott létünk alatt egy hétig szabadságon volt, de a helyi IFMSA tagok a kimaradó időben is biztosították a napi étkezésünket. Úgy gondolom, hogy ennél jobb ellátásban kevés kiutazó részesülhetett.

Valladolid nyáron egy kicsit kihaltabb, mint ősszel vagy tavasszal, hiszen ez is egy egyetemváros. Ennek ellenére estére zsúfoltak lettek az utcák, hiszen Spanyolországban nem csak a fiatalok, de az idősebb emberek is szívesen járnak szórakozni. Nagy kultúrája van a tapaszoknak (az alkoholos italok mellé adott kisméretű ételek), szinte minden szórakozóhelyen adnak valamit az italok mellé. Vannak kimondott tapaszbárok, amelyekben az a legjobb, hogy az ember többfélét is kipróbálhat, anélkül, hogy degeszre enné magát. A várost kettészelte egy folyó, amely mellé látványos homokos partot alakítottak ki. Mondanom sem kell, hogy napos időben zsúfolt volt a barnulni vágyó emberek kavalkádjától.

Egy pár szót a kórházról. Minden cseregyakorlatra jelentkezőnek négy kórházi osztályt kell választania, én a negyedik helyen választott haematológiai osztályon voltam. Első nap kisebb bonyodalmat okozott haematológust találni a kórházban, de szerencsére egy szolgálatkész spanyol CP készségesen kísérgetett a hatalmas kórház egyik szárnyából a másikba. A továbbiakban gördülékenyebben ment a dolog, egy rezidens (Amiliana) és egy szakorvos (Borja) vettek szárnyaik alá. Sajnos nem csak Borjának, de a spanyol embereknek általában korlátozott az angoltudásuk, így sajnos az orvos-beteg kommunikáció háttérbe szorult a gyakorlat során.  Szerencsére Amiliana folyékonyan beszélt angolul, ezért az ő segítségével kicsit beleláthattam az osztály munkájába. A kórház 2008-ban épült, teljesen felszerelt, szállító robotokkal ellátott komplexum volt. A maximális számú ágy egy szobában kettő volt, nem beszélve a külön fürdőről és a szép kilátásról. Minden adott volt a megfelelő szintű betegellátáshoz.

Engedélyezem, hogy a Debreceni Orvostanhallgatók Egyesülete (DOE) facebookos csoportján, ill. a DOE honlapon publikusan is megossza élménybeszámolómat és fényképeimet.