Németország

 
 
 
Évszám: 

Bajor virsli és Octoberfest- München szeptemberben

 

Hatod éves vagyok, de még sosem pályáztam cseregyakorlatra-ez idáig. Pótpályázat, dokumentumok és motivációs levél németül, majd nyár közepén megtudtam, München lesz a „szerencsés” város és persze mindez majdnem ilyen gyorsan történt. Sőt, még a kiutazásom menete is gördülékenyen ment, nem így a hosting és a fogadtatás.

Történetesen ugyanis a contact person elutazott vagy két hónapra és senki más nem tudta megmondani, hogy érem el, vagy hova is mehetett egyáltalán, ill. mi lesz most velem.  A csomagjaimért pedig egy filigrán, alacsony lánykát küldött, aki engem meglepve cipelte a bőröndömet a leendő ötöd emeleti szobámba. A lakótárs lány Friedrike pedig akkor utazott el szintén egész hétvégre, így kapva kaptam az alkalmon és felfedeztem a várost egymagam. München-városnézés ala Lilla.

A bajor főváros gyönyörű! Elképesztően nagy és mégis zöld. Sok a park és a nevezetesség. A turisták kedvenc helye, ami mostmár az enyém is. Marienplatz, Viktualien markt, Sendlinger Tor, Karls Platz és még sorolhatnám, amelyek sétával is iszonyúan közel vannak egymáshoz.

Következő napokban a neuroradiológiai osztályon tevékenykedtem napközben, estefelé pedig nagy sétákat tettem az Isar folyó partján. A német orvosok, ápolók, összességében az emberek nagyon kedvesek. Perfekt angol mindenki és előszeretettel dolgoznak napi 12 órát. Kiemelném, hogy mindenkinek a munka az első és tisztelik egymást és a betegeket is és ezzel egy különleges légkört teremtenek. Doctor House-ra emlékeztető folyosók és kórtermek, modern eszközök sokasága. Be kell valljam; jól éreztem magam!

A társaság, többi ifmsa echanger sem volt másabb. Ghánai, horvát, bosnyák, holland, olasz és osztrák kultúra keveredett a kirándulások alatt. Az international dinner party- amelyen mindenki degeszre ette magát, még csak a kezdet volt. Együtt mentünk a híres Neuswiesteig kastélyhoz, az English Gardenbe-ami nem mellesleg Közép Európa legnagyobb belső parkja- az Oktoberfest-re és a müncheni állatkertbe is. Jó volt a hangulat, ám a sok, napi 10-12 óra gyakorlat nem sok lehetőséget adott összecsiszolódni. Ebben ugyanis a német kórházak, fogadó osztályok elég szigorúak voltak. Egyik nap, este fél hatkor sikerült eljönnöm és konstatáltam, még javában folyik a munka nélkülem is.

Összességében a lakótársam és az albérleti szoba nagyon megfelelt, a német medikusok is segítettek mindenben. A város tényleg megér egy hónapot, hanem többet, és belekóstolni a bajor kultúrába megismételhetetlen élmény volt. A gyakorlaton szerzett tudás és tapasztalat visz majd tovább engem és az ott látott példaértékű munka-morál és attitűd. Pontos, szigorú, mégis olyan nyugodt kultúr-közeg.

Kérek mindenkit, nézze meg egyszer a bajor emberek vidámparkját, ahol még sört is lehet, talán korlátlan mennyiségben és iszonyatosan drágán fogyasztani (Octoberfest).

Karczagi Lilla IV. évfolyam,

Engedélyezem az írás közzétételét facebookon és máshol.