Brazília 2

 
 
 
Évszám: 

Cseregyakorlati beszámoló – Brazília

 

A DOE-nak köszönhetően lehetőséget kaptam arra, hogy kötelező, IV. év végi szabadon választható gyakorlatomat egy külföldi kórházban végezhessem. Mindig is vonzott Dél-Amerika, így választásom Brazíliára esett. A harmadikként választott várost, Joinville-t kaptam meg, ami így utólag visszatekintve nagyszerű választásnak bizonyult.
 

A repülést Lisszabonon keresztül oldottam meg. Ha Te is egy portugál légitársaságra (TAP Portugal) bízod az életed mindenképpen hagyj elég időt (kb 5 órát) az átszállásra, mert teljesen kiszámíthatatlanok. Megérkezésem után elfoglaltam szálláshelyem, majd másnap megkezdtem a kórházi munkát.
 

A mellém állított doktor, (aki mint kiderült az osztály vezetője) öleléssel fogadott, majd egyből szárnyai alá vett és körbevezetett a kórházban. Többnyire a rezidensekkel és a hatodéves orvostanhallgatókkal voltam, szerencsére a legtöbbjük még angolul is beszélt (ami Brazíliában eléggé ritkán volt megtapasztalható). Szakmailag kb. annyit tanultam mint itthon tanulhattam volna meg, a kórház nem volt jobban, de rosszabbul sem felszerelt. Nézhettem szüléseket, császármetszéseket, csináltam kardiotokográfiás vizsgálatokat, méhszájtapintást, illetve még néhány más alapvizsgálatot is.

A szállásom nagyon jó volt, a Brazíliában megszokottakhoz hűen a CP-m családjánál maradtam egy hónapon keresztül. Elmondhatatlanul kedvesek és segítőkészek voltak, kaptam egy saját szobát, és attól függetlenül, hogy a család feje volt a kórházigazgató, akkor jöttem-mentem, amikor csak akartam (nyilván a pofátlanság keretein belül).
 

Ételre többnyire nem is kellett volna költenem, mivel velük reggeliztem, ebédeltem, illetve vacsoránál is szívesen láttak. Az árak a magyar áraknál sokkal magasabbak voltak, az étel kimondottan drága.
 

A social programok nem éppen voltak nevezhetők jól-szervezettnek (értsd totál káosz), így magunknak szerveztük meg a kiruccanásokat. Joinvilleben összesen öten voltunk cserediákok augusztusban, így amikor tudtunk együtt programoztunk. Hétvégenként mindig elutaztunk eleinte közeli (Florianapolis, Foz du Iguacu), majd távolabbi helyekre is (Rio de Janeiro). Az utolsó hét után szintén saját szervezésben elrepültünk az Amasonashoz (ha már egyszer Brazíliában vagyunk alapon), ami egy életre szóló élmény volt.
 

A buszközlekedés nagyon jól ki van alakítva, ár-érték arányban megfelelő és majdhogynem minden elérhető, ha győzi az ember kivárni (és jól bírja a klímát az éjszaka során is).
A belföldi repülőközlekedés viszont eléggé drága volt, de ugye olyan nagy az ország, hogy muszáj volt néha ehhez folyamodnunk.

 

Maga a város eléggé nyugis volt, de legalább nagyon biztonságos is, így nem bántam meg, hogy nem az elsőként megjelölt Rioba kaptam helyet. Általában minden délután csináltunk valamit a többi cserediákkal vagy a családdal, esténként pedig több vacsora-meghívást is kaptunk a helyiektől. A brazilok nagyon-nagyon vendégszeretőek, és annak ellenére, hogy általában nyelvi nehézségekbe ütköztünk, mindig megpróbáltak minket útbaigazítani, ott segítettek ahol tudtak.
 

Az otthoni vészjóslatokkal szemben egyszer sem kerültem veszélyes helyzetekbe, sosem akartak kirabolni, még Rioban sem.

Szóval összességében elmondható, hogy maximálisan ajánlom Brazíliát, életem egyik legnagyobb kalandja volt, ha tetszik a hely és nem sajnálod a pénzt a repülőjegyre, akkor ott a helyed!
 

Szodorai Ildikó Judit

Debrecen, 2014