Brazília 1

 
 
 
Évszám: 

Cseregyakorlat Brazíliában

2014. augusztusában lehetőségem nyílt Brazíliában eltölteni szabadon választható nyári gyakorlatomat a DOE jóvoltából. A célállomás a Joinville nevű 600 ezres lélekszámú „kisváros” Santa Catarina államban. Indulás előtt 2 hónappal felvette velem a kapcsolatot a brazil contact person-om, hozzáadott egy facebook-csoporthoz, majd a leendő szállásadómhoz irányított, aki egy harmadéves orvostanhallgató srác volt. Készségesen segített a felmerülő kérdések megválaszolásában, így a kiutazás idejére már mindennel tisztában voltam: hogyan jutok el a városba, kártyásfizetés, telefonálás stb.

A szállásom a medikus sráccal közös apartman volt, ami az egyetemüktől 1 percre, a kórháztól 20-25 percre található a város központjában.

A városban több kórház is van, én két magánkórházban felváltva tartózkodtam. Egy-egy napon, amikor a tutoromnak ott volt munkája, meglátogattam közkórházakat is. A magánkórházra jellemző a modern felszereltség és az ideális betegszám, míg a közkórházak többnyire elmaradottak és zsúfolásig vannak betegekkel. Én szerencsésnek mondhatom magam, hogy időm nagy részét a „luxuskórházakban” tölthettem.

A jelentkezés során az érsebészetet jelöltem meg, mint választandó szakterületet és ezt az IFMSA sikeresen teljesítette is. Tutorom egy angolul kevésbé beszélő főorvos lett. Így a portugál nyelvtudásom gyorsan fejlődött. Általában ultrahangvizsgálatokra vitt magával, majd amikor látta rajtam, hogy már nem köt le annyira, akkor elvitt a műtőblokkba, ahol bármilyen műtétre szabad bejárásom volt. Hátránya a magánkórháznak, hogy egy ujjal sem nyúlhattam a betegekhez.

Social programok nem lévén hétvégeken közösen szerveztünk programokat a többi kiutazóval: jártunk Florianopolisban, Foz do Iguacuban, Rio de Janeiroban és az Amazonas vidékén is, Belémben. Ezek rendkívül sok szervezéssel jártak, ezért már kiutazás előtt hetekkel lefixáltuk a programot. Hétköznapokon, amikor végeztem a kórházban, délutánonként a szállásadómmal, vagy a többi kiutazóval közösen szerveztünk programokat a városban.

A brazil emberek többsége nem beszél angolul, viszont rettentően segítőkészek. Ha valamit megkérdeztünk, azonnal kézzel-lábbal magyaráztak, ha kellett leintették nekünk a megfelelő buszt, vagy elkísértek minket oda, ahová el szerettünk volna jutni. Az orvosok is hasonlóan kedvesek voltak.

A napi rutin legfontosabb pontja az ebéd: ilyenkor hazatér a család, ki munkából, ki iskolából és egy többfogásos étkezést csapnak. A tutorom többször is vendégül látott családi ebédre, vacsorára, náluk ez teljesen természetes. Ahogyan az is, hogy kocsival fuvaroznak haza, ha éppen egy távolabbi kórházban van aznap tennivaló.

Összbenyomásom a Brazíliában eltöltött egy hónapról teljes mértékben pozitív, életre szóló élményekkel gazdagodtam. Csakis ajánlani tudom ezt az úticélt, senki nem fogja megbánni!!!

Engedélyezem, hogy a Debreceni Orvostanhallgatók Egyesülete (DOE) facebookos csoportján, ill. a DOE honlapon publikusan is megossza élménybeszámolómat és fényképeimet.

Tóth Tamás, V/3.